2010-02-13
A reggeli kedélyes kávézgatás, teázgatás és csipegetés után összepakoltunk, és megint dél lett, mire sor került a búcsúra.
Ilona, Satya és Kutyi nevű kutyi kikísértek be a Campus kapujáig. Ismét kiléptünk a kis védett egyetemi rezervátumból a zajos, nyüzsgő, hatalmas Indiába.
Felszuszakoltunk a haridwari buszra, szó szerint már kanyarodott kifelé, amikor leállítottuk. Szerencsétlenségünkre megint közvetlenül a sofőr mögé csináltak nekünk helyet, így rémülettel figyelhettük, mit művel vezetés helyett és alatt.
Folyamatosan vagy telefonált, vagy beszélgetett hátrafelé, azután levette a pulóverét, összehajtogatta, cigarettát sodort, elszívta, majd telefonalt megint.
Mindeközben a mi sávunkban gyalogost, motorost, biciklistát, bivalykordét, buszt, kis cammogó Marutit kerülgetett, meg ugyanezt kellett egyeztetni a szembejövőkkel is, akik ugyanilyen manővereket végeztek. Néha égnek állt a hajam, becsuktam a szemem, de az őrangyalunk, vagy inkább helyi istenség velünk volt, éreztem, hogy nem most üt az utolsó órám.
Haridwarban egy nagy poros placc volt sok emberrel és busszal, árussal és állattal a központi buszpályaudvar. Érdeklődtünk, melyik a mi buszunk Rishikesh felé, amire át kell szállnunk, amire némi tanácstalanság után érdekes dolog történt.
Feltereltek bennünket egy viszonylag ép buszra, ahol közölték a már bent kucorgókkal, hogy ez a busz most Rishikeshbe fog menni, bármit is gondoltak róla eddig. Vagy le lehet szállni. Erre meg is indult az ellenirányú mozgás, hamarosan kicserélődött a közönség!
Amint megszűnt a nyüzsgés, a busz nekilódult velünk Rishikesbe, a Himalája lábaihoz.
Szerencsétlenségemre, pont a sofőr melletti ülést szánták nekem az istenek, így megint onnan kellett végigélveznem az életveszélyes mutatványokat.
Most láttuk csak igazán, mitől menekültünk meg azzal, hogy Ilonáéknál lakhattunk!
Haridwar nem egy nagy város, ahhoz, hogy ennyi zarándokot el tudjanak látni, egész sátortábort építettek fel a város körül, kórházzal, luxusnegyedekkel, ahol Viki szerint volt légkondicionált kecó akár 1000 Us dollárért. Aztán poroszkálhattunk volna a milliónyi zarándokkal a porban.
Így azonban számunkra a Kumbh Mela egy csodálatos, békés, lélekemelő eseménnyé szelídült.
Rishikesh is a Ganga mellett fekszik, itt lép ki a folyó a hegyek közül, ha a Kőszegi hegységet Elő-Alpoknak hívjuk, akkor ez itt az Elő-Himalája. A folyó vad, zabolátlan, gyors és tiszta. Itt még.
A város a két meredek partra kapaszkodik föl, két gyalogos híd köti össze a partokat, az egyik úgy néz ki, mint az Erzsébet-híd Pesten.
Ez is zarándokhely, de amióta 68-ban a Beatles itt töltött néhány hetet egy ashramban, azóta a hippiknek és nyugati utazóknak és kedvelt helyévé vált.
Tagadhatatlan, hogy van valami kisugárzása a helynek. Mindenhol zana szól, vagy a CD üzletek bömböltetik a portékájukat, vagy valamilyen vallási szertartás folyik énekkel és csörömpöléssel. Hajnalban kezdődik és késő este ér véget, akkor viszont Indiában szokatlan csend honol a hegyek között.
Találkoztunk egy nagyon helyes indiai fiúval, szerzetes egy ashramban, a Couchsurfingről ő írt a Vikinek. Reikit tanít, sajnos a fesztivál miatt nem volt üres szobájuk, különben lakhattunk volna az ashramban.
Este hatkor lent a parton kezdődött az aarti, a nagy esti istentisztelet, közös énekléssel. Óriási Siva-szobor ül a Gangesz fölött egy hídszerűségen, kékkel van megvilágítva, mögötte bukik le a nap, a szobor fejéből vízsugár lövell ki.
Csodálatos kép, hozzá a lágy chanting, amitől az ember szeretné átölelni az egész világot.
Shiva, Vishnu egyik inkarnációja, aki a romboló, de nélküle nincs teremtés sem, 1008 neve van és általában egy fallikus szimbólum helyettesíti a templomokban. Azért kék, mert a démonok által a földre szórt mérget a szájába vette, Lakshmi meg elkötötte a torkát, hogy ne nyelje le, ettől lett kék a teste. Nyakán kígyó tekeredik, kezében háromágú szigony, fejéből azért lövell víz, mert isten nem akarta a nagy erejű vízsugarat a Földre ereszteni, Shiva felajánlotta, hogy ő majd felfogja. Tehát belőle ered a Gangesz is.
Az élvezetet tompítja, hogy teljesen átvette az uralmat fölöttem a takony. Teljesen beállt a fejem, alig látok ki mögüle. Vettem egy ayurvédás cuccot, 80 rupiáért, azaz 320 Ft-ért. Remélem segíteni fog.
És shoppingoltunk is vadul.
A reggeli kedélyes kávézgatás, teázgatás és csipegetés után összepakoltunk, és megint dél lett, mire sor került a búcsúra.
Ilona, Satya és Kutyi nevű kutyi kikísértek be a Campus kapujáig. Ismét kiléptünk a kis védett egyetemi rezervátumból a zajos, nyüzsgő, hatalmas Indiába.
Felszuszakoltunk a haridwari buszra, szó szerint már kanyarodott kifelé, amikor leállítottuk. Szerencsétlenségünkre megint közvetlenül a sofőr mögé csináltak nekünk helyet, így rémülettel figyelhettük, mit művel vezetés helyett és alatt.
Folyamatosan vagy telefonált, vagy beszélgetett hátrafelé, azután levette a pulóverét, összehajtogatta, cigarettát sodort, elszívta, majd telefonalt megint.
Mindeközben a mi sávunkban gyalogost, motorost, biciklistát, bivalykordét, buszt, kis cammogó Marutit kerülgetett, meg ugyanezt kellett egyeztetni a szembejövőkkel is, akik ugyanilyen manővereket végeztek. Néha égnek állt a hajam, becsuktam a szemem, de az őrangyalunk, vagy inkább helyi istenség velünk volt, éreztem, hogy nem most üt az utolsó órám.
Haridwarban egy nagy poros placc volt sok emberrel és busszal, árussal és állattal a központi buszpályaudvar. Érdeklődtünk, melyik a mi buszunk Rishikesh felé, amire át kell szállnunk, amire némi tanácstalanság után érdekes dolog történt.
Feltereltek bennünket egy viszonylag ép buszra, ahol közölték a már bent kucorgókkal, hogy ez a busz most Rishikeshbe fog menni, bármit is gondoltak róla eddig. Vagy le lehet szállni. Erre meg is indult az ellenirányú mozgás, hamarosan kicserélődött a közönség!
Amint megszűnt a nyüzsgés, a busz nekilódult velünk Rishikesbe, a Himalája lábaihoz.
Szerencsétlenségemre, pont a sofőr melletti ülést szánták nekem az istenek, így megint onnan kellett végigélveznem az életveszélyes mutatványokat.
Most láttuk csak igazán, mitől menekültünk meg azzal, hogy Ilonáéknál lakhattunk!
Haridwar nem egy nagy város, ahhoz, hogy ennyi zarándokot el tudjanak látni, egész sátortábort építettek fel a város körül, kórházzal, luxusnegyedekkel, ahol Viki szerint volt légkondicionált kecó akár 1000 Us dollárért. Aztán poroszkálhattunk volna a milliónyi zarándokkal a porban.
Így azonban számunkra a Kumbh Mela egy csodálatos, békés, lélekemelő eseménnyé szelídült.
Rishikesh is a Ganga mellett fekszik, itt lép ki a folyó a hegyek közül, ha a Kőszegi hegységet Elő-Alpoknak hívjuk, akkor ez itt az Elő-Himalája. A folyó vad, zabolátlan, gyors és tiszta. Itt még.
A város a két meredek partra kapaszkodik föl, két gyalogos híd köti össze a partokat, az egyik úgy néz ki, mint az Erzsébet-híd Pesten.
Ez is zarándokhely, de amióta 68-ban a Beatles itt töltött néhány hetet egy ashramban, azóta a hippiknek és nyugati utazóknak és kedvelt helyévé vált.
Tagadhatatlan, hogy van valami kisugárzása a helynek. Mindenhol zana szól, vagy a CD üzletek bömböltetik a portékájukat, vagy valamilyen vallási szertartás folyik énekkel és csörömpöléssel. Hajnalban kezdődik és késő este ér véget, akkor viszont Indiában szokatlan csend honol a hegyek között.
Találkoztunk egy nagyon helyes indiai fiúval, szerzetes egy ashramban, a Couchsurfingről ő írt a Vikinek. Reikit tanít, sajnos a fesztivál miatt nem volt üres szobájuk, különben lakhattunk volna az ashramban.
Este hatkor lent a parton kezdődött az aarti, a nagy esti istentisztelet, közös énekléssel. Óriási Siva-szobor ül a Gangesz fölött egy hídszerűségen, kékkel van megvilágítva, mögötte bukik le a nap, a szobor fejéből vízsugár lövell ki.
Csodálatos kép, hozzá a lágy chanting, amitől az ember szeretné átölelni az egész világot.
Shiva, Vishnu egyik inkarnációja, aki a romboló, de nélküle nincs teremtés sem, 1008 neve van és általában egy fallikus szimbólum helyettesíti a templomokban. Azért kék, mert a démonok által a földre szórt mérget a szájába vette, Lakshmi meg elkötötte a torkát, hogy ne nyelje le, ettől lett kék a teste. Nyakán kígyó tekeredik, kezében háromágú szigony, fejéből azért lövell víz, mert isten nem akarta a nagy erejű vízsugarat a Földre ereszteni, Shiva felajánlotta, hogy ő majd felfogja. Tehát belőle ered a Gangesz is.
Az élvezetet tompítja, hogy teljesen átvette az uralmat fölöttem a takony. Teljesen beállt a fejem, alig látok ki mögüle. Vettem egy ayurvédás cuccot, 80 rupiáért, azaz 320 Ft-ért. Remélem segíteni fog.
És shoppingoltunk is vadul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése