Bombay töményen

2010-02-04

Vendeglatonk, Ajay felajanlotta, hogy a szolgalati kocsijaval bevisz bennunket a varosba, illetve o elobb kiszall, sofor meg elvisz bennunket a palyaudvarra, ahonnan este a vonatunk indul. Igy nem kellett cipekednunk meg tulekedni a vonaton. Betettuk a cumokat a megorzobe, (eljen a mindenhato burokracia, itt is mindenfele adatokat kertek a csomagcedula kitoltesehez, kabe a cipomeret nem kellett.)
Uj taktikat dolgoztunk ki: amikor keresni kell valamit, a kijaratot, a penztarat, a barmit, megallunk es nagyon tanacstalanul nezelodni kezdunk. Pillanaton belul odaroppen egy foldreszallt indiai angyal es kisegit bennunket. Eddig mukodott a dolog, bar Ajay szerint vigyazni kell, mert nem szeretnek megserteni senkit, hogy nemet mondanak, inkabb mondanak valami hulyeseget, ugyhogy nem lehet mindig szaz szazazlekban megbizni bennuk, barmennyire is kedvesen segitenek.
Masik kedvencem a fejmozgasuk. Sose kerdezz eldontendo kerdessel! Egy furcsa oldaliranyu fejbillegtetest kapsz valaszul, ugy kell elkepzelni, mintha tancolna a fejuk a nyakukon. Vagy mintha a fejuk bubja egy vegtelen jelet irna le, egyre csokkeno amplitudoval. Es ezt olyan bajosan csinaljak! Viszont a jelentese megfejthetetlen, mert lehet igen, nem, talan, nem tudom es eleg tag hatarok kozott barmi. Ugyhogy mindg nyitott kerdessel kell indulni, lehetoleg nagyon egyszeru szavakkal es mosolyogva. Ha szerencsenk van, megjon a segitseg.

Kovetkezo projekt egy posta felkutatasa volt, hogy megszabadukjunk Viki 6 kilo jogakonyvetol. A posta keresesetol a jolvegzett munka oromeig vagy ket ora telt el, de mar kezdunk idomulni az indiai tempohoz, mi Henivel jol szorakoztunk, ahogy figyeltuk Viki erolkodeset a papirokkal, a bacsit, aki ordog tudja, honnan kerult elo, hogy bevarrja egy zsakba a feladando konyveket. A turelem meghozza jutalmat, feladtuk a konyveket.

Eckhart Tolle azt irja, hogy olyanna kell valnunk, mint a vizinoveny a gyorsfolyasu patakban: hajlekonyan, de egyben lagyan engedni a viz sodranak. Nem ellenallni. Ez a taktika is bevalt, ha nagy furgeseg es figyelem mellett az ember beleveti magat a hompolygo auto-, motor-, riksa-, buszfolyamba, ahol semmifele rend vagy szabaly nem uralkodik, es sodrodik az arral, akkor nagy esellyel at tud kelni az utca tuloldalara. Figyelem, jobbkormanyos a forgalom, ez meg izgalmasabba teszi a dolgokat! Viszont alapbol soha nem fekeznek, neked kell felreugranod, minden helyzetben.

De vezetni sem egyszerubb, ott is nagy figyelemre van szukseg. Es sok turelemre, eddig egy balesetet nem lattunk. A dudat viszont mindig nyomjak, ha kell, ha nem. Ettol olyan irtozatosan zajos es faraszto a varos.

Szamunkra az elso riksazas okozott nem keves adrenalinemelkedest, de hamar vilagossa valik, hogy valahogy mindig mndenki megussza. Ha nem, hat ez volt a karmaja.
A palyaudvaron megint erdeklodunk kellett, melyik vaganyrol indul a vonat a Churchgate fele, a belvarosba. Viki odafordult egy helyesebb fiatal pasihoz, akibol kineztuk, hogy beszel angolul. Igy ismertuk meg Ganesht!
Aki nemcsak helyes es kedves, de roppant baratsagos volt, egyfele vezetett utunk, ezert foltuszkolt bennunket a megfelelo vonatra, es mivel vedoszarnyai ala vett minket, beszallhattunk a ferfiszakaszba is. Kicsit mintha a hareme lettunk volna, egy Sri Lanka-i fiu tole kert engedelyt, hogy lefenykepezodhessen velunk. Mikor beertunk a varosba, annyira orult nekunk a pasi, hogy meghivott egy csajra, teara, es sajnalta, hogy nem johet velunk tovabb, dolgoznia kell menni, de szentul megigertette velunk, hogy felhivjuk, ha visszajottunk Bombaybe. Es meglatogatjuk a csaladjat. Benyomakodtunk egy taxiba, o elobb kiszallt, es kifizette a taxit, mondta, hogy ne fizessunk mar semmit a taxisnak. Hat ilyenek az emberek itt Indiaban.

Igen, van nyomor meg szegenyseg. Es nagy kosz is., de minden mukodik a maga logikaja menten, annyira szines, tarka, tolerans, ( a dudaktol eltekintve), hogy ettol olyan meseszeru es filmszeru lesz az egesz.

Most, hogy ezt irom, mar a vonaton, velem szemben harom szaris noszemely ul, az egyik lazan feltette a labat mellem az ulesre. En sajnos nem tehetem ezt meg, mert ok harman betoltik az egesz ulest. Ejszakai vonattal megyunk, most meg ulunk, de nemsokara lehajtjuk a kozepso reszt es haromemeletes agyakka varazsoljuk az uleseket. Oda fogunk bekucorodni. Enyem a kozepso agy, fel kell vinnem a zsakomat is, remelem, nem fog lerugni a keskeny agyrol.

Egyedul vagyok ebben a kocsiban, mert Vikiek hatrebb, egy osztallyal alacsonyabb vagonban utaznak. Fel kell oltoznom, mert itt legkondi van. A szomszedos kettes ulsen ket pasi jo izuen csamcsog. Itt igy kell. izlik nekik.