2010-02-28
Hajnal Bodhgayában. Az utolsó szép hajnalunk együtt.
Este már majdnem teli volt a hold, akkora, mint egy kerek guszta svájci sajt.
Hajnalban többször felébredtem, a fejem fölött nyitva volt az ablak. Kinéztem, hogy hajnalodik-e már.
Lélegzetelállító látvány! A boltíves teraszoszlopok nyújtottak keretet a hatalmas vörös teliholdnak, messziről, valamelyik buddhista templomból pedig halk, monoton mantra-szó zsongott.
Annyira szép volt, hogy nem tudtam betelni a látvánnyal, sőt, felráztam a csajokat is, hogy ezzel a képpel a lelkünkben búcsúzzunk el. Megöleltük egymást.
Fel is pattantunk, mert Viki indul elsőnek, reggeli vonattal megy Kalkuttába, két nap múlva Bankokba valami bankügyeket intézni, (meg fejemet rá, azért, hogy egyen egy jó kis thai kaját!!!), aztán vissza a bázisára, Balira.
Elválnak útjaink, ki tudja, mikor látjuk egymást újra?
Bár mi még ráértünk, csak 8-ra jön a kocsi (remélhetőleg), de kikísértük Vikit a főútra, hogy levadásszon egy motoros riksát, ami beviszi Gayába a vonathoz.
Még este, vacsoránkat az egyik tibeti sátor-étteremben költöttük el, utána elsétáltunk a központba átmásolni a maradék fotókat, és megpróbáltunk szerezni riksát. Kisebb csődület támadt, ahogy az összes riksaboy odatódult.
Pontosan tudták, hogy melyik szálláson lakunk, anélkül, hogy mondanunk kellett volna, ilyen kicsi ez a város!! Ez nagyon vicces volt, össze is vesztek hirtelen rajtunk.
Az egyik az anyja életére esküdött, hogy hatra ott lesz a háznál.
Megfenyegettük, ha nem jön, több életen át fogja kísérteni a rossz karmájára! Na, mit gondoltok, jött?
Itt kell megemlítenem, hogy szállásunk, a Rahul guest house valóban India legszebb és legtisztább szállása, ami a kedvességet és szolgálatkészséget illeti, azon van még mit csiszolgatni!
Viki elment, épp most küldött egy sms-t, hogy a redvás vonatja 7.40 helyett tízkor érkezik.
Mi még ülünk a teraszunkon, élvezzük a madárcsicsergést és a kávénkat/massala teánkat.
És reménykedünk, hogy a mi kifizetett taxink azért bekocog.
Este már majdnem teli volt a hold, akkora, mint egy kerek guszta svájci sajt.
Hajnalban többször felébredtem, a fejem fölött nyitva volt az ablak. Kinéztem, hogy hajnalodik-e már.
Lélegzetelállító látvány! A boltíves teraszoszlopok nyújtottak keretet a hatalmas vörös teliholdnak, messziről, valamelyik buddhista templomból pedig halk, monoton mantra-szó zsongott.
Annyira szép volt, hogy nem tudtam betelni a látvánnyal, sőt, felráztam a csajokat is, hogy ezzel a képpel a lelkünkben búcsúzzunk el. Megöleltük egymást.
Fel is pattantunk, mert Viki indul elsőnek, reggeli vonattal megy Kalkuttába, két nap múlva Bankokba valami bankügyeket intézni, (meg fejemet rá, azért, hogy egyen egy jó kis thai kaját!!!), aztán vissza a bázisára, Balira.
Elválnak útjaink, ki tudja, mikor látjuk egymást újra?
Bár mi még ráértünk, csak 8-ra jön a kocsi (remélhetőleg), de kikísértük Vikit a főútra, hogy levadásszon egy motoros riksát, ami beviszi Gayába a vonathoz.
Még este, vacsoránkat az egyik tibeti sátor-étteremben költöttük el, utána elsétáltunk a központba átmásolni a maradék fotókat, és megpróbáltunk szerezni riksát. Kisebb csődület támadt, ahogy az összes riksaboy odatódult.
Pontosan tudták, hogy melyik szálláson lakunk, anélkül, hogy mondanunk kellett volna, ilyen kicsi ez a város!! Ez nagyon vicces volt, össze is vesztek hirtelen rajtunk.
Az egyik az anyja életére esküdött, hogy hatra ott lesz a háznál.
Megfenyegettük, ha nem jön, több életen át fogja kísérteni a rossz karmájára! Na, mit gondoltok, jött?
Itt kell megemlítenem, hogy szállásunk, a Rahul guest house valóban India legszebb és legtisztább szállása, ami a kedvességet és szolgálatkészséget illeti, azon van még mit csiszolgatni!
Viki elment, épp most küldött egy sms-t, hogy a redvás vonatja 7.40 helyett tízkor érkezik.
Mi még ülünk a teraszunkon, élvezzük a madárcsicsergést és a kávénkat/massala teánkat.
És reménykedünk, hogy a mi kifizetett taxink azért bekocog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése