2010-02-18
Van, valami kísérteties abban, amikor az ember hajnalban érkezik, vagy távozik egy városból. Egész más arcát látod, kicsit olyan érzés, mintha belesnél egy idegen hálószobába. Főleg itt, Indiában, ahol akkora a kontraszt a nappali nyüzsgéshez képest.
Mi voltunk az elsők, akik Rishikesh ezen fertályán felkeltünk, és mint a csigák, hátunkra kaptuk a házunkat és minden motyónkat, és nekivágtunk a hajnalnak.
Minden néma, sötét és nyugodt. Csak a csillagok ragyognak fent a majdnem fekete égen.
Utolsó pillantást Rishikeshre a gyaloghídról vetettünk, azaz inkább nem, mert behúzott nyakkal igyekeztünk át a jeges szélben a túlpartra. A taxi a híd másik oldalához tudott csak lejönni, pont akkor ért oda, így még volt időm lekapni a híd melletti padon a tűz mellett kuporgó fegyveres katonát.
A másik oldalon is ült egy, na ők ketten voltak rajtunk kívül az ébren lévő élőlények.
Vajon a tehenek hova mennek aludni? Van otthonuk is, csak nap közben kóborolnak szabadon? Eszembe jut, hogy rishikeshi házigazdáink megkérték, hogy csukjuk be magunk után a bejárati rácsot és a nappalijukba vezető ajtót, (amin nekünk is keresztül kellett mászkálnunk ahhoz, hogy feljussunk a szobánkhoz, így nem egyszer tanúi voltunk, ahogy a majdnem kopasz nagyi étkezett, tévézett vagy gyereket nevelt a nagy franciaágy közepén), szóval zárni kellett a bejáratot, mert besétálnak az utcáról a tehenek a nappaliba.
Azt is sikerült megfejtenem, miért szaladnak le futólépésben ló-, vagy annak látszó kötelékek a folyó másik oldalán a partra? Állandóan. Na, hát homokot hordanak a hátukon a közeli építkezésre, nem pedig itatni viszik őket, ahogy gondoltam. Ahhoz túl feszes volt a tempó.
Kutyát, (nem sokat és nem szépet) még csak csak látunk, de macskát például összesen két darabot! Feltűnő a hiányuk itt, ahol annyi állat él a szétdobált szemétben turkálva, s bőven terem patkány is, (bár eddig belőlük is csak eggyel találkoztunk, még Bombayben). Vajon ki vadászik, kire?
Majom viszont van temérdek, és most már megértem az ablakok rácsait mindenütt, még a toronyházakon is. Mindenhova felmásznak, mindenre kíváncsiak, nagyon lopósak. Semmi sincs tőlük biztonságban. Ilona azt is mesélte, hogy kifigyelik, merre van a hűtőszekrény, egyenesen odarohannak, ha be tudnak törni a házba, rájöttek, hogy ott a kaja forrása.
Viszont itt a hegyekben nagyon szép, különleges madarakat láttunk, vízi és énekes madarakat, sőt szabad papagájokat is!
Most abbahagyom, mert felgyorsult a vonat végre és nagyon ráz.
Úton vagyunk Delhi felé.
****************
Most meg már tovább is álltunk Delhiből. Este 7 óra van, a rishikeshi lazulás után ez a 6 óra Delhiben több, mint kimerítő volt.
Amíg kiverekedtük magunkat a pályudvarról, leráztuk az összes taxist, riksást, kéregetőt, letettük zsákjainkat a megörzőben és elindultunk körülnézni a környéken, már elegem is lett a városból.
Ettünk egy turistás tetőteraszon, ahol édes kis egerek cikáztak a lábunk alatt. (De tényleg aranyosak voltak).Minden, amit szerettünk volna megnézni, elérhetetlen messzeségben van, például a Gandhi emlékhely, így hát elmetrózgattunk (belépés csak testi motozás után, viszont olcsó) a híres Vörös Erődhöz,
amit az egyik mogul uralkodó papa épített a XVII.szd-ban, akit fiacskája letaszított a trónról (Viki: megütötte magát?), majd az agrai börtönbe vetette. Jegyezzük meg a fiúcska nevét, még sok rémtettével találkozunk: Aurangzeb) Az erőd körüli fal 2 kilométer hosszú, néhol 33 méter magas. Nevét pedig az építő anyagról kapta, vörös homokkőből épült, ahol nem, ott meg lefestették vörösre.
Az egész nagy kertekből áll, légies, faragványokkal teli márvány palotácskákban laktak mogul uramék, medencék tették elviselhetővé a forró nyári napokat. Ahol medence és sok víz volt, az mindig a gazdagságot jelentette, mint ahogy ma is, hiszen sok lakásban még folyóvíz sincs, nemhogy medence.
Delhi nagy, zajos, büdös és félelmetes város.
Mi voltunk az elsők, akik Rishikesh ezen fertályán felkeltünk, és mint a csigák, hátunkra kaptuk a házunkat és minden motyónkat, és nekivágtunk a hajnalnak.
Minden néma, sötét és nyugodt. Csak a csillagok ragyognak fent a majdnem fekete égen.
Utolsó pillantást Rishikeshre a gyaloghídról vetettünk, azaz inkább nem, mert behúzott nyakkal igyekeztünk át a jeges szélben a túlpartra. A taxi a híd másik oldalához tudott csak lejönni, pont akkor ért oda, így még volt időm lekapni a híd melletti padon a tűz mellett kuporgó fegyveres katonát.
A másik oldalon is ült egy, na ők ketten voltak rajtunk kívül az ébren lévő élőlények.
Vajon a tehenek hova mennek aludni? Van otthonuk is, csak nap közben kóborolnak szabadon? Eszembe jut, hogy rishikeshi házigazdáink megkérték, hogy csukjuk be magunk után a bejárati rácsot és a nappalijukba vezető ajtót, (amin nekünk is keresztül kellett mászkálnunk ahhoz, hogy feljussunk a szobánkhoz, így nem egyszer tanúi voltunk, ahogy a majdnem kopasz nagyi étkezett, tévézett vagy gyereket nevelt a nagy franciaágy közepén), szóval zárni kellett a bejáratot, mert besétálnak az utcáról a tehenek a nappaliba.
Azt is sikerült megfejtenem, miért szaladnak le futólépésben ló-, vagy annak látszó kötelékek a folyó másik oldalán a partra? Állandóan. Na, hát homokot hordanak a hátukon a közeli építkezésre, nem pedig itatni viszik őket, ahogy gondoltam. Ahhoz túl feszes volt a tempó.
Kutyát, (nem sokat és nem szépet) még csak csak látunk, de macskát például összesen két darabot! Feltűnő a hiányuk itt, ahol annyi állat él a szétdobált szemétben turkálva, s bőven terem patkány is, (bár eddig belőlük is csak eggyel találkoztunk, még Bombayben). Vajon ki vadászik, kire?
Majom viszont van temérdek, és most már megértem az ablakok rácsait mindenütt, még a toronyházakon is. Mindenhova felmásznak, mindenre kíváncsiak, nagyon lopósak. Semmi sincs tőlük biztonságban. Ilona azt is mesélte, hogy kifigyelik, merre van a hűtőszekrény, egyenesen odarohannak, ha be tudnak törni a házba, rájöttek, hogy ott a kaja forrása.
Viszont itt a hegyekben nagyon szép, különleges madarakat láttunk, vízi és énekes madarakat, sőt szabad papagájokat is!
Most abbahagyom, mert felgyorsult a vonat végre és nagyon ráz.
Úton vagyunk Delhi felé.
****************
Most meg már tovább is álltunk Delhiből. Este 7 óra van, a rishikeshi lazulás után ez a 6 óra Delhiben több, mint kimerítő volt.
Amíg kiverekedtük magunkat a pályudvarról, leráztuk az összes taxist, riksást, kéregetőt, letettük zsákjainkat a megörzőben és elindultunk körülnézni a környéken, már elegem is lett a városból.
Ettünk egy turistás tetőteraszon, ahol édes kis egerek cikáztak a lábunk alatt. (De tényleg aranyosak voltak).Minden, amit szerettünk volna megnézni, elérhetetlen messzeségben van, például a Gandhi emlékhely, így hát elmetrózgattunk (belépés csak testi motozás után, viszont olcsó) a híres Vörös Erődhöz,
amit az egyik mogul uralkodó papa épített a XVII.szd-ban, akit fiacskája letaszított a trónról (Viki: megütötte magát?), majd az agrai börtönbe vetette. Jegyezzük meg a fiúcska nevét, még sok rémtettével találkozunk: Aurangzeb) Az erőd körüli fal 2 kilométer hosszú, néhol 33 méter magas. Nevét pedig az építő anyagról kapta, vörös homokkőből épült, ahol nem, ott meg lefestették vörösre.
Az egész nagy kertekből áll, légies, faragványokkal teli márvány palotácskákban laktak mogul uramék, medencék tették elviselhetővé a forró nyári napokat. Ahol medence és sok víz volt, az mindig a gazdagságot jelentette, mint ahogy ma is, hiszen sok lakásban még folyóvíz sincs, nemhogy medence.
Delhi nagy, zajos, büdös és félelmetes város.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése