Köszönet Mineralwassernek a Szendi Gábor Tények és tévhitek Paleo Blogjáról
Látom, jó témákról beszélgettetek, mióta utoljára voltam. sajna, csak ritkán tudok jönni, főleg saját gépről.
Itt, a pakisztáni határnál (na jó, nem borzolom tovább a kedélyeket: Indiában vagyok) elég nehéz paleónak maradni, amikor társas kapcsolatokról van szó. Amikor kérdés nélkül odateszik a cukros, tejes teát az ember elé, akkor azt nem illik visszautasítani. Az egyik boltos kólát hozatott a vevőjének (nekem) – na itt ment ki a biztosíték, abba csak udvariasan belenyaltam, de otthagytam.
Ígértem, hogy összefoglalom a megfigyelt táplálkozási szokásokat -és Gábor rábólintott - , előre elnézést, ha hosszú leszek (nem tudta még Gábor, hogy mire bólint rá). Majd megpróbálom háromfelé szedni.
Akkor most lerántom a leplet az indiai „egészséges” vegetáriánus táplálkozásról:
Ez a kultúra az egyik legkorábbi földművelő társadalom, itt az északi régióban pl. az „étel” szinonimája a „kenyér”. A kenyér, a hüvelyesek és a tej, a cukor szent dolgoknak, az élet alapjának számítanak. Előrebocsátom, India sokszínű ország, és én most csak az északi régióról beszélek. Viszont az alapanyagok, amiket említek, általánosan elterjedtek az egész országban, és délen még inkább jellemző a veg(bread)etáriánus életmód (igaz, ott a rizs van túlsúlyban). A nők büszkén vallják, hogy vegetáriánusok. Több férfi is dagadó kebellel említette, hogy ő ugyan eszik húst, ha úgy adódik, de a felesége szigorúan vegetáriánus, így otthon nem készítenek húst, tojást. Nos, szerintem ennek az az egyik eredete, hogy ez a férfiközpontú (ma is fiúgyerekeket preferáló) társadalom a nőket hagyományosan rosszabbul táplálja, a fiúgyerekeknek adja az értékesebb falatokat (hús), miközben a lányoktól ezt megtagadja. Természetesen ez mára, a jobb módú családok fejében is úgy csapódik már le, hogy a vegetarianizmus valami szentebb, erkölcsösebb dolog, mint a húsevés, és ezt az erkölcsöt a nők őrzik a családban. Ennek nyilvánvalóan köze van az indiai vallások erőszakmentességhez is (ne öljük meg az állatokat, stb).
Eddig is tisztában voltam az indiai konyha sajátosságaival, de most, hogy paleo szemüvegen keresztül nézem a dolgokat, már sok minden tudatosabb. Egy étlapon, de egy nyolcfogásos házi vacsorán is, nagyítóval kell keresni olyan ételféleséget, ami megfelelne a mi táplálkozási elveinknek. Annyira gabona-hüvelyes-tej centrikus a táplálkozásuk, hogy szinte egyetlen étel sincsen – pl egy étteremben- , ami tisztán paleo lehetne. Mondjuk, talán a húsok egy része, azokból is csak, amik szárazon, kemencében, olaj nélkül sültek – ezek tényleg nagyon jók. (Tengerparton a halételek is) A szószos dolgokkal már vigyázni kell: az indiai szószok nagy része paradicsommal vagy tejjel készül. A főtt zöldség ételekben mindig van vagy krumpli, hüvelyes, vagy tejtermék. (Saját konyha híján tehát elég nehéz megoldani a táplálkozást, én magam nyers zöldségek, gyümölcsök előre felvagdosásával, hordozgatásával oldom meg, amihez az étteremben megfelelő húst, tojást rendelek.) Még szerencse, hogy itt a vendéglőben nem kell dugdosni az otthonról hozott kaját.:-)
A vegetáriánusok tehát itt főként különböző lepénykenyerket és hozzá csicseriborsó- vagy lencsefőzeléket esznek. A hüvelyesek persze kellenek, mert hús és tojás híján, valamiből nyerni kell fehérjét. És a rengeteg transzzsír! Többen említettétek a híres az indiai ghít, ami teljesen paleo, hiszen a szennyeződéseket kifőzik a vajból – csakhogy azt itt nagyítóval sem lehet találni, legfeljebb nagyon tradicionális háztartásokban terjedt el. Bizony, ők is a jó öreg, olcsó napraforgó olajat használják mindenhez (megjegyzem, ez megint régiónként változik, a kókuszpálma övezetben jobb a helyzet a kókuszolajjal), mégpedig jó bőségesen, és az éttermekben, utcai standokon itt sem sűrűn cserélik a zsiradékot. A – sárgaborsó lisztben – bundázott dolgokat kétszer is jól átsütik, csöpög az olajtól az étel.
Nyers zöldségek vannak, meg gyümölcsök is, ezeket lehet helyben, a mozgóárusoknál, zöldség- és gyümölcssaláta meg gyümölcslé formájában is fogyasztani, ott préseli a gyümölcsárus. No persze tudjuk, hogy ez a cukorkoncentrátum, amit egy préselt gyümölcslé jelent, nem túl pozitív a hasnyálmirigyünknek. A préselt zöldséglevekkel más a helyzet, azok egészségesek, de olyat itt nem készítenek. Annál elterjedtebb a cukornádból préselt szörp. Megjegyzem, nagy általánosságban nem jellemző a nyers dolgok fogyasztása, falun pl.a gyümölcs nem része a mindennapi tápláléknak. A zöldséges standokon a káposzta, jégcsapretek, (piros)répa, borsó, karfiol, paradicsom, krumpli, kaliforniai paprika, gyömbér dominál (ebben az évszakban, az északi régióban),de sikerült már céklát is szereznem. Meg persze a csilipaprika. Most, tél végén is nagy a választék, de nyáron számtalan gyümölcsöt, zöldséget lehet itt kapni – nekem a papaya, mangó, gránátalma és a piros színű répa a legszuperebb közöttük – , ami nagyon jó alap lenne. A desszertek tejből és cukorból készülnek, és sokukat még olajban is megsütik.
Azzal már túl messzire mennék, ha arról is beszámolnék, mi mindent használnak a mezőgazdaságban (DDT és egyéb nyalánkságok), úgyhogy ezt inkább hagyjuk.
Akkor nézzük, milyen hatással van ez a fajta táplálkozás az egészségre:
Az emberek itt satnya alkatúak (mondjuk, a korrektség kedvéért, azt nem tudom, ez a gracilis alkat mennyiben táplálkozási és mennyiben genetikai sajátosság, a fogazatuk amúgy szuper tartós) – ez a fiatal lányokon, fiúkon látszik a legjobban, akik európai ruhákat, pl farmert viselnek (így látható a testalkatuk), és még nem híztak el, ami persze hamar be fog következni. Persze nyilván azokról van szó, akik amúgy esznek, tehát nem a kalóriamegvonásos szegény emberekről. Hanem a jobb módú (egyre szélesedő) indiai középosztályról. Sokan már gyerekkorban, de legkésőbb harmincas éveik elején, felpüffednek, elhíznak. Szó szerint, egyetlen olyan 40 feletti ismerősöm sincs itt, aki ne eresztett volna pocakot, stb-t, ne szenvedne különböző civilizációs betegségekben. Mitől? Az egészséges vegetáriánus táplálkozástól? Erre szokta mondani egyébként Gábor, hogy ez nem vegetáriánus, hanem breadatáriánus életmód. A sok gabonaféle, krumpli, hüvelyes, tejtermék, növényi olaj és persze cukor – ez alkotja az indiai vegetáriánus táplálkozás alapját. Meg is látszik az alkatukon, meg azon, hogy legkésőbb középkorúan hogy néznek ki és a tipikus civilizációs betegségekkel küszködnek. Akkor most itt, ahol nem jellemző a koleszterint emelő zsír, hús és tojás, csak gabonák, tej, hüvelyesek és növényi olajok vannak, mitől is van elhízás, magas vérnyomás, szívbetegség?
Két igazán idős embert ismerek itt, az egyik néni 98, a másik 101 éves. Mindketten vékony testalkatúak, és ugyan nem paleók (hanem vegetáriánusok), de olyan kalória megvonással élnek, ami a mi szemünkben az éhezéssel volna egyenlő. Mondjuk, a stressz, az itt nem jellemző, ez óriási pozitívum.
És még egy viszonylag új jelenség, a nyugati életforma, a globalizáció hatása. Mekdónádszok és társaik a nagyvárosokban mára itt is elterjedtek, de a hagyományos éttermekben is cukros üdítőket, kólákat iszak, amiket ők „cold drinksnek” neveztek. Ez sajnos a szemükben hozzátartozik a westernizálódáshoz, a fiatalok büszkék rá, hogy „modernek” és ilyesmit ihatnak. Még szerencsére hoznak itt ki sima vizet is az ételhez, és nem terjedt el annyira a tartósított alapanyagokból főzés. De a városokban jó úton haladnak afelé is. A hagyományos üdítőitalok, a lasszí, a limonádé is tejet, és/vagy cukrot tartalmaz. A teát, kávét tejjel és jó sok cukorral isszák.
Nos, csoda ezek után, hogy a szegény paleós nyugati emberre mint elmeháborodottra tekintenek (e státusz kivívásához persze nem kell ilyen messzire utazni)?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése