Bombay vagy Mumbai?

2010. 02.04. Mumbai, te csodas!

Bombay, Mumbai... teli vagyok vele, zsong a fejem a zajtol, a sok keptol, a tomegtol. Letaglozott a sok benyomas ilyen tomenyen.
Ket nap eleg ebbol a varosbol, azon gondolkoztunk, hogy lehet ezt ep esszel hosszutavon elviselni? Europai fejjel es mentalitassal valoszinuleg sehogy, elobb-utobb bekattansz.

TENYEK
16-20 millio lakos 440 km2-en (ezt alig akarom elhinni, Budapest 500 valahany negyzetkilometeren terul el, alig 1,7 milllio emberrel), 40.000 taxi szaladgal az utakon, nem tudom, ebben benne vannak-e a haromkerekuek is?
29.000 lakos jut egy km2-re.
A napi atlag kereset 134 rupia, ami 3 dollar, ami 540 forint.
Naponta 2,5 millio ember fordul meg a Shatrapatti Shiraji Terminuson (leanykori neven Victoria Terminus)
A lakossag 55%-a a nyomornegyedekben lakik.
Bollywoodban, a bombay-i filmgyarakban 1931-ota 67.000 filmet forgattak!

Az elso napi setank soran kettesben nem mereszkedtunk tul a begyalogolhato tavolsagon, eloszor a lakopark korul, aztan a fouton az egyik, majd a masik iranyba. A tavat kerestuk, ami nem volt me4sszi a terkep szerint, tenyleg nem, ha az ember tudta, merre keresse. Utunk az elso nyomornegyed(ecske) mellett vezetett el. Maszatos, csodaszep kolykok jatszottak a porban, nok vizet mertek egyik cseberbol a masikba, mostak szinten a jarrdan, vagy az uttesten, ezt neha nehez megmondani, melyik melyik. Mokas barna kecskek vidaman legelesztek a szemetbol, olyan pottyok voltak rajtuk, mintha kiszedte volna a hipo.
Jo faradtan es porosan menekultunk visssza a lakokorzetunkbe. Most ertettuk meg igazan, hogy egy jol orzott, felso kozeposztalybeli emberek lakta telepen vagyunk, manapsag ugy hivjak ezt, hogy lakopark, mifelenk is.
Este megerkezett hazigazdank, Ajay, levette menedzser alcajat, de nem valtozott semmifele tradicionalis hindu maharadzsava, beugrott egy shortba es poloba. Milyen illuziorombolo!
Kajat rendelt, elmenni mar mindnyajan faradtak voltunk, gyertyaval, egy uveg indiai borral, parnakkal kikoltoztunk a kicsi teraszra, kostolgattuk az elso meregeros indiai kajakat, de csak miutan koccintottunk a jofele magyar palinkaval.
Tiz utan elcsitult lentrol a gyerekzsivaj, lehult a levego, aztan mar csak a felhrsano majomcsetepate zavarhatta csak az Indiaban oly szokatlan csendet.

Reggel megerkezett Viki Nasikbol, ahol az egyhonapos jogakikepzes utan mar kozelall a megvilagosodashoz. De azert hatizsakja van, meg teljesen a foldon kozlekedik, akarcsak mi. Nagyon orultunk egymasnak.
A delelottot atpunnyadtuk, ez nagyon megy nekunk itt Azsiaban, de elottunk allt a nagy feladat: vonatjegyet szerezni Mont Abu fele, vagy legalabb is elindulni eszak fele. Maga a bejutas Bombay kozpontjaba, a nagy palyaudvarra sem volt egyszeru. Haromkereku motoros riksa, vonat. A penztarat megtalalni, beallni a sorba, jegyet venni, megtalalni a egfelelo vaganyt. Viki mar tapasztalt India-jaro, tudta, hogy van noi vagon, ahova pasi nem szallhat be.

Rogton odaalltunk a nok koze. Egy ora zotykolodes utan palyaudvarrol ki, riksaval at a masikra, aztan a hatalmas Chatrapatti palyaudvar szamtalan csarnoka kozul megtalalni azt, ahol az egyszem kulfoldieknek is arulo penztar talalhato. Itt felretesznek nehany jegyet a turistaknak, de persze azok is sokan vannak, igy sorba kell ulni. Vagy egy ora mulva sikerult az ablakhoz jutnunk, addig kedelyes kis beszelgeto gruppok alakulnak ki: ki hova, honnan, miert, hogyan. ok ertekes informaciohoz lehet igy jutni. Volt peldaul egy idosebb amerikai pasas, aki elmondta, hogy Varanasi kozeeben egy ashramot mukodtet, ahova a kitaszitott ozvegyek huzodhatnak be, kezmuveskednek, kavezojuk van, igy, es adomanyokbol tartjak fent az intezmenyt. Azt hittem, hogy nem letezik mar ez a szornyu tradicio, hogy a megozvegyult asszonyokat eluzik, sot korabban el is egettek okat a ferj halotti magjajan. (Olvasnivalo: A Viz, iroja nem jut eszembe).
Az ablakhoz jutas utan meg tovabbi husz perces kuzdelem volt, hogy jegyehz jussunk, amire szerettunk volna, neem volt hely, a masikra meg csak kulon lkocsikba, aztn at kell irni az osszeg kerolapot, amin rengeteg szmelyes adatot is meg kell adni.
5 ora lett, mire vegeztunk, kozelgett a naplemente, amit a Chowpatti Beachen kell elvezni sok helybeli tarsasagaban, ezert aztan taxi, irany a tengerpart. Neztuk a boldogan rohangalo gyerekeket, az osszefonodo parokat, arusok kavalkadjat es neha a felhokarcolok kozott lebuko nagy narancsszinu gombot is.

Visszauton, vagy, meg befele volt? nem is tudom, ateltuk Bombay napi gyakorlatahoz tartozo tomegkozlekedesi tumultust. A vonatok ajtaja mindig nyitva, altalaban feketello tomeg log ki az akar tobb otras uton is.Ezt egyszeruen elvezik, mert akkor is lattam, amikor nem is voltak sokan a kocsiban, hogy kint utaznak.
A drama mindig az allomason jon. Aki bamba, az fennmarad, lemarad, vagy eltapossak. Erre nem voltunk felkeszulve, odatomorultunk az ajto kozelebe, ahol mar sodort lefele az ar, de hirtelen megindult az ellen:benyomultak a felszallok es majdnem fentragadtunk. Hiszterikus es felelmetes jelenet volt, valahol, valakiben megutottem a konyokomet, a masik karom, majd eltort, de azert sikeresen lejutottunk. Es mindez olyan gyorsan tortent. De ebbol is tanultunk, utana mar rutinosan es hatarozottan vegeztuk ezt a tornagyakorlatot is.
A missziok, amit nem skerult teljesitenunk: telefonkartyat beuzemelni, az indiait, ez lehetetlen vallakozas, mert nemcsak utlevelmasolat, de kell meg egy szallasigazolas is, es meg akkor is siman lekapcsoljak a kartyat par nap utan, valamint penzt valtani. Ami sikerult:vonatjegy Ahmedabadba, folfele eszakra. Es van meg egy napunk Bombayban.