Shivaratri

2010-02-12

Ma van a nagy nap. A nagy hindu unnep a Gangesznal.

Ezert rohantunk at fel Indian. Ideertunk idoben.
Most itt ulok Ilona asszony nappalijaban, Roorkee-ban, harminc kilometerre Haridwartol. Ilona harminc evvel ezelott jott ide Indiaba a ferje, a kedves Satya utan, akit a miskolci egyetemen ismert meg. Satya akkor irta a Phd-jet, banyamernok amugy. Azota pedig itt tanit az itteni muszaki egyetemen, ezert laknak itt a campuson.Tegnap delutan meg korbejartuk a telepet, megneztuk a foepuletet, a sportpalyakat, (a krikett a fo attrakcio errefele), a kollegiumokat, kulon a lanyoknak es a fiuknak, szigoruan, meg a kulonbozo kozossegi epuleteket. Nagyon gondozott, rendezett, egy zart kis vilag Indian belul, valoszinuleg angol mintara. Ahogy kilepsz az orzott kapun, ott nyuzsog megint az ELET.

Este Ilona fozott nekunk vacsorat, amibe megprobaltam aktivan belefolyni, hogy legalabb alapdolgokat kifigyeljek fuszerekrol, alapanyagokrol, etkezesi szokasokrol.
MDH- markaju fuszerek a tuti!
Krumpli Pav Bahjival
-ez egy fuszer, az etel Maharastrabol szarmazik. Ez finom volt.
Puri
- teljes kiorlesu liszt, besan (gram flour), soya bean flour, bajra (gabonafele), + viz, + nemi so. Osszegyurjuk, allni hagyjuk, aztan kis kerek gombocokat csinalunk, amit gyorsan bemartunk a melegedo olajba, es aztan tenyernyi nagysagura szetlapitjuk. Ekkor a tenyleg forro olajba tesszuk es egy lapattal kicsit lenyomjuk, hogy felpuposodjon, megforditjuk




es mar ki is lehet szedni. Klasszul felpuffad, de nem szabad a lepenyeket tul vekonyra nyujtani, mert akkor kemeny lesz, tul ropogos.
MustarolajNa, ilyet meg nem ettem, ez nagyon finom volt! Valoszinuleg hidegen sajtolt olaj, kicsit fel kell melegiteni, cumint bele, aztan hagyma, fokhagyma, gyomber reszelve. Utana johetnek a nyers zoldsegek, barmi, ami szivunknek kedves. Parolni, majd kurkuma, korianderpor (en ezt nem kedvelem, tehat kihagyom majd), ha kesz, vegul garam masala fuszer kerul bele, es ha akarjuk, meg nemi petrezslyem kerulhet ra. Szerintem a fuszerek nagyresze kaphato a Csarnokban, az Azsia boltban.


Ilona asszonyt Viki ismerte meg januar elejen, mielott bevonult az ashramba. Vivodott, hogy bemenjen-e egy fizetos templomba, vegul ugy dontott, hogy bemegy, es akkor hallotta meg a ket magyarul beszelo asszonyt. Megorult nekik es osszeismerkedtek, igy derult ki, hogy Ilonaek itt laknak a nagy unnep kozeleben, ahova szandekoztunk eljonni. Mitobb, oly kedvesek, hogy meg is hivtak magukhoz, vagy hogy esetleg lakhatunk az egyik kollegiumban. Igy kerultunk ide, es mint utobb kiderult, ez oriasi segitseg volt.
Most este 6 ora van, epp visszaertunk Haridwarbol. A mai nap tenyleg kulonleges volt.
Pont szemben a lakassal van egy kis hindu templom, ott kezdtuk a napot a reggeli szertartassal. Fel tiz korul atmentunk a hawanra, amikor tuzet is gyujtanak, aldozatot kell vinni es chantokat enekelnek. Mindig meghatodom, ha reszt vehetek egy ilyen szertartason, beinvitalnak a legszemelyesebb koreikbe, mint kivulallot befogadnak. Kaptunk aldast is, meg sarga pottyot a homlokunkra.
Sajnos a veget futolepesben kellett elhagynom, a reggeli kavehoz kapott friss, zsiros tejecske megtette hatasat.Tizkor kiallt ertunk a taxi, illetve a srac a kocsival, akit kibereltunk egesz napra, valami nevetseges osszegert, kb 6000 forintnyi penzert. A tomegkozlekedes ma nehezkes lehet, mondtak Ilonaek. A harminc kilometert hamar magunk mogott hagytuk, bar most is megallapitottam, hogy jobb csukott szemmel utazni. Megtettuk az elokeszuleteket az utra, Ilonaek figyelmeztetese szerint nem vittunk utlevelet, telefont es egyebeket, csak csekely penzt es fenykepezogepet, amire konnyu vigyazni, ha nem log rajtad tul sok minden. Kaptunk egy telefont kolcson, meg egy cetlit az osszes telefonszamokkal, ha barmi tortenik.



A fiu nagyon ugyesen bevitt a folyo melletti nagy parkoloba, es nem is hagyott magunkra, hanem testorunkke es utmutatonkka szegodott, vigyazott rank egesz vegig. Igy nem kovalyogtunk foloslegsen, nem tevedtunk el, nem is veszitettuk el egymast. Nagy tolongasba talan ketszer kerultunk, ahol az embernek igazan rossz erzese lehetne, ott egymas vallaba kapaszkodtunk. Ha Indiaban sok ember van es mindenhol nagy a tomeg, akkor most aztan igazan kiprobalhattuk milyen is az, benne lenni a kellos kozepeben. Ennek ellenere valami oriasi beke es nyugalom lengte be az egeszet, szinte hihetetlen, ennyi ember kozott.

A Kumbh Mela-t tizenket evenkent rendezik meg, kulonbozo szent varosokban haromevenkent. Ez a legnagyobb vallasi fesztival a foldkereksegen. Minden alkalommal 10 milliok erkeznek, hindu zarandokok, egyszeru hivok, spiritualis vezetok, nagak, ezek a furcsara mazolt, am meztelenul maszkalo sznt emberek, valamint militans hindu rendek vezetoi. De aztan tenyleg mindenki. Nincs kizarva egyetlen kaszt vagy iranyzat sem, mindenki eljon, hogy erezze ezt az emelkedett hangulatot, az egyuttrezgest, es szertartasosan megmeritkezzek a Gangaban. Ami persze Szent Folyo. Asztrologusok hatarozzak meg azt az idealis pillanatot, amikor a tomegek el kezdik a meritkezest.


A fesztival eredete az isteni idokbe nyulik vissza, amikor a jo es a gonosz csatazott az orok elet nektarjat tartalmazo kehelyert. Visnu tartotta a kezeben eppen, amikor a huzakodasban kilottyent negy csepp, ami Allahabadra, Haridwarra, Nasikra es Ujjainra hullott.
Ez az a negy varos, ahol az unnepsegeket tartjak haromevente, a megafesztival ra pedig 12 evente, Allahabadban kerul sor, ott folyik ossze a Ganga es meg ket folyo. (A Saraswati eltunt, Ilona szerint).

A 2001-es nagy Kumbh Melan a negy honap alatt mintegy 100 millio ember vett reszt, mintha az USA lakossaganak egyharmada elzarandokolt volna ide. Most itt azert ennyien nem voltak, de minden varakozasunk es felemunk ellenere nem volt tulekedes (neha egy kicsi), bottal es puskaval felfegyverzett egyenruhasok igyekeztek fenntartani a rendet. Viszonylag sikerrel.
Azt a helyet, ahol a "nagyok" meritkeztek, nem tudtuk megközelíteni, meg az hajnalban kezdődött, de lementünk a folyóhoz az egyik fő helyen. Elvegyültünk a ghaton öltöző-vetkőzők között, vettünk egy banánlevél-csónakot büdöske virággal és füstölőkkel, meg is áldattuk némi rúpia-magokért, ezt kell aztán mártózás és a szertartás után vízre ereszteni. Viki és Heni elszántan beereszkedett az igen hideg, igen sebes sodrású vízbe, szigorúan felöltözve persze, mint bárki más. Hol egymást támogatták, hol a láncba kapaszkodtak, hogy el ne vigye őket a sodrás, akár a kis áldozati tálkákat.

Én beértem egy lábszármerítéssel és Ilona tanácsa szerint vizet locsoltam a fejemre, tapasztalatai szerint ez is elég jól leviszi a bűnöket. Miután a csájok igen körülményesen átöltöztek valami szárazba, ismét belevegyültünk a tömegbe. Varázslatos volt a szári szárítgató asszonyok színes kavalkádja, a különbnél különb fura figurák, sadhuk, szent emberek, nága babák,


akik hatalmas raszta hajkoszorúkkal, ellenben tök meztelenül (bár szürke porral bemázolva, az kétségtelen) mászkálnak az utcán, sőt, vezettek autót is.

Csak sodródtunk, ültünk a lépcsőkön, néztük felváltva hol a rohanó Gangát, hol a népes emberkészletet. Viki és Antonio lövöldöztek kameráikkal, remélem a képek valamit visszadnak ebből a színes, mégis emelkedett hangulatból.

Az egyik naga épp áldást osztott az utca közepén, mi is odamentünk, megérintettük (őt mexabad, a buddhistákat nem), ő pedig a fejünkre tette a kezét és megáldott bennünket.

Most már teljesen megtisztultunk, bűneinket magával vitte hosszú útjára a Ganga.

Ma este kutu atát fogunk enni, ami Satya szerint kutuból készült ata. Világos, nem?

Este vendéglátóinknak egy szomszéd esküvőre kellett átmenniük, tulajdonképpen csak az ajándékot vitték át. Viszont cserébe megnézhettük, hogy kell szakszerűen feltekerni a szárit. Komoly a küzdelem 6-8 méternyi anyaggal, egész tudomány, ha nem akar az ember egyszercsak az utcai tülekedés kellős közepén egyszál mosolyban álldogálni. Ebben a sok anyagban a nyári hőséget, vagy a fentebb leírt nyomakodást átélni, na, az a művészet!