2010-02-28.
12 óra 22
Immár Patna, reptér.
Autónk kevés beszédű (legalább is angolul) sofőrrel befutott időben, bepakoltunk és elindult a flúgos futam.
Valamilyen kertek alatti rövidítést választott emberünk, mert úttalan utakon, városkákon, piacokon ralliztunk át. Egyszer megálltunk valamiért, sofőrünk elmutogatta, hogy jobb, ha nem szállunk ki nyújtózkodni. Valószínűleg a holi miatt volt ilyen óvatos, mindenütt pszichedelikus színekben pompázó embereket, kecskéket, vonatokat láttunk útközben.
Rossz érzés úgy utazni, hogy nem tudod, merre mész, hol jársz és mennyire vagy még a célodtól.
De egyszer csak egy komolyabb városba értünk, és a cégfeliratokból ki lehet ett bogozni, hogy milyen településről lehet szó.
Patna volt az.
Kikönyörögtünk még egy rendes utolsó csájt az út mentén, mielőtt a kereskedelmi vendéglátás karmaiba vetjük magunkat.
Aztán kiszórt bennünket a reptéren.
Autónk kevés beszédű (legalább is angolul) sofőrrel befutott időben, bepakoltunk és elindult a flúgos futam.
Valamilyen kertek alatti rövidítést választott emberünk, mert úttalan utakon, városkákon, piacokon ralliztunk át. Egyszer megálltunk valamiért, sofőrünk elmutogatta, hogy jobb, ha nem szállunk ki nyújtózkodni. Valószínűleg a holi miatt volt ilyen óvatos, mindenütt pszichedelikus színekben pompázó embereket, kecskéket, vonatokat láttunk útközben.
Rossz érzés úgy utazni, hogy nem tudod, merre mész, hol jársz és mennyire vagy még a célodtól.
De egyszer csak egy komolyabb városba értünk, és a cégfeliratokból ki lehet ett bogozni, hogy milyen településről lehet szó.
Patna volt az.
Kikönyörögtünk még egy rendes utolsó csájt az út mentén, mielőtt a kereskedelmi vendéglátás karmaiba vetjük magunkat.
Aztán kiszórt bennünket a reptéren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése